Mint a mesében, csak ez valóság. Egyszer volt, hol nem volt, volt két cég: az egyik a GMN Repro, a másik a Color Balance Repro. Léteztek a nyomdaipar egén, és mindketten hasonló profilban is tevékenykedtek, igaz, némileg más hangsúllyal. A GMN Repro elsősorban nyomdai előkészítéssel foglalkozott (és foglalkozik), míg a Color Balance Repro főleg nyomdaipari fővállalkozásként működött (működik), ámbár annak előkészítését saját maguk végezték.
Mindkét cég – hallgatva az idők szavára – digitális kapacitást is létrehozott. Az egyiknél színes, a másiknál fekete-fehér berendezés került üzembe állításra. Mindkét vállalkozásról elmondható, hogy szépen – ha nem is elképesztő látványossággal – haladt a maga választotta úton. De nem oly régen mindketten a fejlődés irányának válaszútja elé értek. A piaci stabilitás érdekében ugyanis további beruházásokra volt szükségük: az egyiknél a színes, másiknál a fekete-fehér digitális nyomdagép hiánya jelentkezett. A nagy kérdés tehát az volt, hogy miként oldják meg e helyzetet. A két cég tulajdonosai a többféle megoldásból – szerintem – a legjobbat választották. Kétségtelen, hogy a legszokatlanabbat is, ugyanis létrehoztak egy közös céget, a GMN Color Digital Kft.-t. Az új céget Gajdos Pál, Miklós Árpád, Novák Sándor, Schönviszky Miklós és Varga László neve fémjelzi.
A vállalkozásnak két ügyvezetője van: Novák Sándor és Schönviszky Miklós. Velük beszélgettem.
● Az én szívem ugyan repesett az új cég születésének hallatán, de valljuk be, a fejlődésnek nem egy szokványos útját választották. Tízből, de inkább százból egy cég az, amely mer vagy képes ilyen szinten közösködni egy másik céggel…
N. S. – Visszamennék a „történelemben”! Valamennyien a Kossuth Nyomdában dolgoztunk valaha, igen régóta ismerjük tehát egymást. A csapat egy része – Árpi, Pali és jómagam – már korábban eljött a cégtől, és GMN Repróként saját vállalkozásban folytatta pályafutását, ám a munkakapcsolatunk soha nem szűnt meg a kossuthos kollégákkal, nevezetesen Miklóssal és Lacival. Nem sokkal később – a nyomda működési struktúrájának megfelelően – ők is alakítottak egy saját céget, ez volt a Color Balance Repro Kft., amely a Kossuth repro munkáin kívül saját megrendelők felé is dolgozott. A nyomda megszűnésével a megrendelők örömmel vették, hogy a Color Balance tovább működik, és felvállalja a munkák teljes kivitelezését, hiszen ezáltal az ő szemszögükből – gyakorlatilag – nem történt változás. Működött tehát a GMN Repro, és működött a Color Balance is, sőt, továbbra is szoros kapcsolatban állt a két cég, hiszen mind szakmailag, mind emberileg megbíztunk egymásban.
S. M. – Éppen amiatt, hogy szinte napi szintű munkakapcsolatban álltunk, merült fel Árpiban az ötlet a „közösködésre”. Ráadásul, mivel mindkét cég fejlesztésben is gondolkodott, nagyon észszerűnek tűnt, hogy ezt ne külön-külön tegye. Nekünk, a Color Balance-nak volt egy fekete-fehér, Xerox digitális gépünk, a GMN-nek pedig egy színes. Nekünk színesre lett volna szükségünk, nekik pedig fekete-fehérre. A közös cégben most megvan mind a kettő!
● Jó-jó, de éppen a korábbi kitűnő munka- és emberi kapcsolat miatt, akár kölcsönös alvállalkozói konstrukcióban is megoldhatták volna az együttműködést…
S. M. – Valóban, de még egy érv feltétlenül amellett szólt, hogy ne így tegyünk! Mindketten érzékeltük, hogy a piaci igény növekszik a digitális munkák iránt, egyszerűen szükség van arra, hogy egy helyütt rendelkezésre álljon mind a színes, mind a fekete-fehér kapacitás. Ha beérkezik egy megrendelés, rendszerint nincs idő arra, hogy ide-oda szaladgáljunk a munkákkal.
● Feltételes módban fogalmazott: „ha beérkezik…” Ezek szerint a digitális nyomtatás kapcsán még nem beszélhetünk folyamatos munkaellátottságról.
S. M. – Tény, hogy határozottan érezhető az igénynövekedés, de az is tény, hogy mi magunk is „terelgetjük” az ügyfeleinket ebbe az irányba. Kétségtelen azonban, hogy egyre többen ismerik fel a technológia előnyeit, legyen szó akár a kis példányszámról, akár a perszonalizációról. Örvendetes – bár e téren is jelentős erőfeszítéseink voltak és vannak –, hogy a kiadók közül is néhányan már élnek a digitális nyomtatás lehetőségével. Jellemzően kétféle területen használják: az egyik, amikor „szondázni” kívánják a piaci igényeket, a másik az úgynevezett szűk rétegnek szóló könyvek gyártása. Ezzel együtt, még komoly munkát fog jelenteni a digitális szegmens felfuttatása.
● Ugyan két cég alapított egy harmadikat, de nem szűntek meg önállóan dolgozni sem…
N. S. – Így van, viszont mindkét vállalkozás bizonyos profiltisztítást hajtott végre: a digitális nyomtatás kikerült a cégek korábbi tevékenysége közül, arra kizárólagosan az új cég vállalkozik. Ugyanakkor bármelyikünk bevállalhat ilyen jellegű munkát. A GMN Repro azonban továbbra is külön foglalkozik elsősorban nyomdai előkészítéssel, a Color Balance pedig folytatja nyomdaipari fővállalkozói tevékenységét.
● Mondhatni, hogy egyfajta klaszterrendszer jött létre?
N. S. – Pontosan! Ráadásul, ha hozzávesszük, hogy mindez az újpesti Baross utcában történt, ahol egy telephelyen igen sok nyomdaipari vállalkozás működik, akkor főleg valamifajta klaszterizációról beszélhetünk. Az ezen a telephelyen működő nyomdák, előkészítô cégek, kötészetek között ugyanis igen erős az együttműködés, és ezzel kölcsönösen segítjük egymás piaci pozícióját. A GMN Color Digital sem titkolja, hogy számít a többiek hathatós támogatására, amit – természetesen – viszonozni is igyekszik.
● Az erők tehát egyesülnek…
N. S. – Jó okunk van remélni, és célunk is.
● Térjünk rá egy kicsit a gépparkra. Mindkét digitális berendezésük ugyan műfajában kifogástalan, de azért belépő szintűnek számít…
N. S. – Nyilván vannak paraméterei a gépeknek, amelyeket nem lehet átlépni, de azon belül – attól függően, hogy milyen szakmai felkészültségű ember dolgozik rajta – igen eltérő minôségű lehet a végeredmény. A GMN Color Digital esetében a szakmai hozzáértés nem kérdéses: ami kihozható a gépből, azt ki is hozzuk. Egyelőre elegendőnek mutatkozik a berendezések tudása is. Idővel pedig meglátjuk, hogy merre menjünk tovább, és milyen fejlesztésekre vállalkozzunk. Az első legfontosabb feladat, hogy megerősödjünk a piacon.
● A jelen gazdasági helyzetben ez sem jelent kis kihívást…
S. M. – Hát nem! Ezért is jó, hogy nem két kis cégként „fejlesztgetünk”, hanem összetesszük erőforrásainkat. Egyedül nyilvánvalóan nehezebb lenne nemcsak fejleszteni, hanem egyáltalán boldogulni.
● Gondolom, elsősorban céges, nem pedig lakossági megrendelőknek szeretnének szolgáltatni.
N. S. – Nem hiszem, hogy ezt így ki lehet jelenteni. Még GMN-ként tapasztalhattuk, hogy amikor éppen a cégek felé gondoltunk erősíteni, akkor növekedett a lakossági megkeresés, és viszont. Maradjunk annyiban, hogy bármilyen vonatkozó megrendelést örömmel fogadunk!
S. M. – Ezzel együtt, elsősorban a céges megrendelők felől várható az igények növekedése, és erre van leginkább ráhatásunk is. Nem véletlen, hogy igen nagy teljesítményű szerver mellett döntöttünk, amely szinte korlátlan „agyi kapacitással” képes fogadni a digitális anyagokat.
● Az elôbbiekben beszéltünk már arról, hogy ha nem is erőteljesen, de mindenképpen határozottan növekszik az igény a digitális nyomtatás iránt. Mi az, ami jellemzőnek mondható?
S. M. – Tipikus igénynek lehet nevezni, hogy azok a cégek, amelyek korábban egy vastag katalógusban jelentették meg kínálatuk összességét, most célirányosan csoportosítják a termékeket, és csak ezt a jóval vékonyabb, ám a partner vagy potenciális partner érdeklődési körének megfelelő katalógust adják oda neki. Érthetô módon ezekből a „szakosodott” katalógusokból fajlagosan kevesebb is kell. Ugyancsak tipikus igénynek lehet nevezni a különféle kiállításokon való részvétel szóróanyagait. Régebben ez úgy történt, hogy a kiállító cégek megpróbálták „belőni” a szükséges mennyiséget – mondjuk 3000 példányt –, és ezt egy ofszet nyomdában előre legyártatták. Napjainkban viszont kivisznek magukkal egy induló mennyiséget, és a fogyás mértékében digitálisan utángyártatnak, és ezt akár az esti zárás és a reggeli nyitás közötti idôszakban megtehetik. A másik jellemző megkeresés a sorszámozás, illetve a perszonalizálás iránti igény. A könyvesek pedig a piac felméréséhez használják egyre elterjedtebben. Összességében valóban érezhetô egyfajta áttörés a digitális technológia iránt. A megrendelők fejében – ha még nem is mindenkinél érett be teljesen – már ott van: foglalkoztatja őket, gondolkodnak benne. Mi pedig teszünk érte, hogy a gondolatból megvalósulás legyen.