Konkurencia helyett erőegyesítés

Mint a mesében, csak ez valóság. Egyszer volt, hol nem volt, volt két cég: az egyik a GMN Repro, a másik a Color Balance Repro. Léteztek a nyomdaipar egén, és mindketten hasonló profilban is tevékenykedtek, igaz, némileg más hangsúllyal. A GMN Repro elsősorban nyomdai előkészítéssel foglalkozott (és foglalkozik), míg a Color Balance Repro főleg nyomdaipari fővállalkozásként működött (működik), ámbár annak előkészítését saját maguk végezték.

Mindkét cég – hallgatva az idők szavára – digitális kapacitást is létrehozott. Az egyiknél színes, a másiknál fekete-fehér berendezés került üzembe állításra. Mindkét vállalkozásról elmondható, hogy szépen – ha nem is elképesztő látványossággal – haladt a maga választotta úton. De nem oly régen mindketten a fejlődés irányának válaszútja elé értek. A piaci stabilitás érdekében ugyanis további beruházásokra volt szükségük: az egyiknél a színes, másiknál a fekete-fehér digitális nyomdagép hiánya jelentkezett. A nagy kérdés tehát az volt, hogy miként oldják meg e helyzetet. A két cég tulajdonosai a többféle megoldásból – szerintem – a legjobbat választották. Kétségtelen, hogy a legszokatlanabbat is, ugyanis létrehoztak egy közös céget, a GMN Color Digital Kft.-t. Az új céget Gajdos Pál, Miklós Árpád, Novák Sándor, Schönviszky Miklós és Varga László neve fémjelzi.

A vállalkozásnak két ügyvezetője van: Novák Sándor és Schönviszky Miklós. Velük beszélgettem.

 

Az én szívem ugyan repesett az új cég születésének hallatán, de valljuk be, a fejlődésnek nem egy szokványos útját választották. Tízből, de inkább százból egy cég az, amely mer vagy képes ilyen szinten közösködni egy másik céggel…

N. S. – Visszamennék a „történelemben”! Valamennyien a Kossuth Nyomdában dolgoztunk valaha, igen régóta ismerjük tehát egymást. A csapat egy része – Árpi, Pali és jómagam – már korábban eljött a cégtől, és GMN Repróként saját vállalkozásban folytatta pályafutását, ám a munkakapcsolatunk soha nem szűnt meg a kossuthos kollégákkal, nevezetesen Miklóssal és Lacival. Nem sokkal később – a nyomda működési struktúrájának megfelelően – ők is alakítottak egy saját céget, ez volt a Color Balance Repro Kft., amely a Kossuth repro munkáin kívül saját megrendelők felé is dolgozott. A nyomda megszűnésével a megrendelők örömmel vették, hogy a Color Balance tovább működik, és felvállalja a munkák teljes kivitelezését, hiszen ezáltal az ő szemszögükből – gyakorlatilag – nem történt változás. Működött tehát a GMN Repro, és működött a Color Balance is, sőt, továbbra is szoros kapcsolatban állt a két cég, hiszen mind szakmailag, mind emberileg megbíztunk egymásban.

S. M. – Éppen amiatt, hogy szinte napi szintű munkakapcsolatban álltunk, merült fel Árpiban az ötlet a „közösködésre”. Ráadásul, mivel mindkét cég fejlesztésben is gondolkodott, nagyon észszerűnek tűnt, hogy ezt ne külön-külön tegye. Nekünk, a Color Balance-nak volt egy fekete-fehér, Xerox digitális gépünk, a GMN-nek pedig egy színes. Nekünk színesre lett volna szükségünk, nekik pedig fekete-fehérre. A közös cégben most megvan mind a kettő!

Jó-jó, de éppen a korábbi kitűnő munka- és emberi kapcsolat miatt, akár kölcsönös alvállalkozói konstrukcióban is megoldhatták volna az együttműködést…

S. M. – Valóban, de még egy érv feltétlenül amellett szólt, hogy ne így tegyünk! Mindketten érzékeltük, hogy a piaci igény növekszik a digitális munkák iránt, egyszerűen szükség van arra, hogy egy helyütt rendelkezésre álljon mind a színes, mind a fekete-fehér kapacitás. Ha beérkezik egy megrendelés, rendszerint nincs idő arra, hogy ide-oda szaladgáljunk a munkákkal.

Feltételes módban fogalmazott: „ha beérkezik…” Ezek szerint a digitális nyomtatás kapcsán még nem beszélhetünk folyamatos munkaellátottságról.

S. M. – Tény, hogy határozottan érezhető az igénynövekedés, de az is tény, hogy mi magunk is „terelgetjük” az ügyfeleinket ebbe az irányba. Kétségtelen azonban, hogy egyre többen ismerik fel a technológia előnyeit, legyen szó akár a kis példányszámról, akár a perszonalizációról. Örvendetes – bár e téren is jelentős erőfeszítéseink voltak és vannak –, hogy a kiadók közül is néhányan már élnek a digitális nyomtatás lehetőségével. Jellemzően kétféle területen használják: az egyik, amikor „szondázni” kívánják a piaci igényeket, a másik az úgynevezett szűk rétegnek szóló könyvek gyártása. Ezzel együtt, még komoly munkát fog jelenteni a digitális szegmens felfuttatása.

Ugyan két cég alapított egy harmadikat, de nem szűntek meg önállóan dolgozni sem…

N. S. – Így van, viszont mindkét vállalkozás bizonyos profiltisztítást hajtott végre: a digitális nyomtatás kikerült a cégek korábbi tevékenysége közül, arra kizárólagosan az új cég vállalkozik. Ugyanakkor bármelyikünk bevállalhat ilyen jellegű munkát. A GMN Repro azonban továbbra is külön foglalkozik elsősorban nyomdai előkészítéssel, a Color Balance pedig folytatja nyomdaipari fővállalkozói tevékenységét.

Mondhatni, hogy egyfajta klaszterrendszer jött létre?

N. S. – Pontosan! Ráadásul, ha hozzávesszük, hogy mindez az újpesti Baross utcában történt, ahol egy telephelyen igen sok nyomdaipari vállalkozás működik, akkor főleg valamifajta klaszterizációról beszélhetünk. Az ezen a telephelyen működő nyomdák, előkészítô cégek, kötészetek között ugyanis igen erős az együttműködés, és ezzel kölcsönösen segítjük egymás piaci pozícióját. A GMN Color Digital sem titkolja, hogy számít a többiek hathatós támogatására, amit – természetesen – viszonozni is igyekszik.

Az erők tehát egyesülnek…

N. S. – Jó okunk van remélni, és célunk is.

Térjünk rá egy kicsit a gépparkra. Mindkét digitális berendezésük ugyan műfajában kifogástalan, de azért belépő szintűnek számít…

N. S. – Nyilván vannak paraméterei a gépeknek, amelyeket nem lehet átlépni, de azon belül – attól függően, hogy milyen szakmai felkészültségű ember dolgozik rajta – igen eltérő minôségű lehet a végeredmény. A GMN Color Digital esetében a szakmai hozzáértés nem kérdéses: ami kihozható a gépből, azt ki is hozzuk. Egyelőre elegendőnek mutatkozik a berendezések tudása is. Idővel pedig meglátjuk, hogy merre menjünk tovább, és milyen fejlesztésekre vállalkozzunk. Az első legfontosabb feladat, hogy megerősödjünk a piacon.

A jelen gazdasági helyzetben ez sem jelent kis kihívást…

S. M. – Hát nem! Ezért is jó, hogy nem két kis cégként „fejlesztgetünk”, hanem összetesszük erőforrásainkat. Egyedül nyilvánvalóan nehezebb lenne nemcsak fejleszteni, hanem egyáltalán boldogulni.

Gondolom, elsősorban céges, nem pedig lakossági megrendelőknek szeretnének szolgáltatni.

N. S. – Nem hiszem, hogy ezt így ki lehet jelenteni. Még GMN-ként tapasztalhattuk, hogy amikor éppen a cégek felé gondoltunk erősíteni, akkor növekedett a lakossági megkeresés, és viszont. Maradjunk annyiban, hogy bármilyen vonatkozó megrendelést örömmel fogadunk!

S. M. – Ezzel együtt, elsősorban a céges megrendelők felől várható az igények növekedése, és erre van leginkább ráhatásunk is. Nem véletlen, hogy igen nagy teljesítményű szerver mellett döntöttünk, amely szinte korlátlan „agyi kapacitással” képes fogadni a digitális anyagokat.

Az elôbbiekben beszéltünk már arról, hogy ha nem is erőteljesen, de mindenképpen határozottan növekszik az igény a digitális nyomtatás iránt. Mi az, ami jellemzőnek mondható?

S. M. – Tipikus igénynek lehet nevezni, hogy azok a cégek, amelyek korábban egy vastag katalógusban jelentették meg kínálatuk összességét, most célirányosan csoportosítják a termékeket, és csak ezt a jóval vékonyabb, ám a partner vagy potenciális partner érdeklődési körének megfelelő katalógust adják oda neki. Érthetô módon ezekből a „szakosodott” katalógusokból fajlagosan kevesebb is kell. Ugyancsak tipikus igénynek lehet nevezni a különféle kiállításokon való részvétel szóróanyagait. Régebben ez úgy történt, hogy a kiállító cégek megpróbálták „belőni” a szükséges mennyiséget – mondjuk 3000 példányt –, és ezt egy ofszet nyomdában előre legyártatták. Napjainkban viszont kivisznek magukkal egy induló mennyiséget, és a fogyás mértékében digitálisan utángyártatnak, és ezt akár az esti zárás és a reggeli nyitás közötti idôszakban megtehetik. A másik jellemző megkeresés a sorszámozás, illetve a perszonalizálás iránti igény. A könyvesek pedig a piac felméréséhez használják egyre elterjedtebben. Összességében valóban érezhetô egyfajta áttörés a digitális technológia iránt. A megrendelők fejében – ha még nem is mindenkinél érett be teljesen – már ott van: foglalkoztatja őket, gondolkodnak benne. Mi pedig teszünk érte, hogy a gondolatból megvalósulás legyen.